Köszönöm, de nem

Köszönöm, de nem, engem nem kell megmenteni. Nem kell megváltoztatni, nem kell „motiválni”, és amire igazán nincs szükségem, hogy a „saját érdekemben” megszégyenítsenek.

A „fatshaming”, vagyis a túlsúlyos emberek megszégyenítése nem egy új keletű dolog. A kövér embereknek, meg igazából mindenkinek, aki a „más” kategóriába esik, mindig is sok negatív véleménnyel, és gúnyolódással kellett szembenéznie. Az az elképzelés viszont, miszerint a gúnyolódás vagy fatshaming a fogyásra való ösztönzés eszköze, viszonylag új dolognak számít. Őszintén szólva, számomra elképesztő, hogy valaki ilyen módon próbálja morálisan elfogadottá tenni azt a beteges hobbiját, hogy másokat az emberi méltóságukban megaláz. Szerintem még egy kövér ember sem fogyott le csak azért, mert valaki jól megalázta. Vagy, ha van is ilyen eset, akkor az az ember csak dacból fogyott, és sose lesz igazán kibékülve magával.

Nekem is volt már részem megaláztatásban a súlyomból adódóan, és ezek mély nyomot is hagytak bennem, igazából nem is azért, amit az adott ember mondott. Nem, a legtöbb esetben az zavart, hogy nem tudtam megérteni a másik fél motivációját. Miért jó az valakinek, ha ráordít a másikra valami iszonyatosan bántó dolgot, vagy arc nélkül az interneten fröcsög?

Szóval én azt ajánlom mindinek, hogy a napi kis frusztrációit ne mások megszégyenítésén élje ki, és főleg ne kenje arra a dolgot, hogy a megalázással csak motiválni próbálta azt, akin egy hatalmasat taposott.

Na, de eddig nagyon negatív voltam. Szóval hangnemet váltok.

Téged sem kell megmenteni! Egyetlen embernek kell megfelelned, méghozzá önmagadnak. Ma van a „Trollellenes” világnap, és szerintem ennél jobb alkalom nincs is arra, mint hogy átgondold, hogy a jövőben fogsz-e mások negatív kritikájára adni. Szerintem felesleges. A trollok hozzászólásiban nincs semmi jóindulat, vagy építő szándék. Tartogasd az energiáidat azokra az emberekre, akik tisztelettel, szeretettel, és jóindulattal tudnak feléd fordulni.

Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy SOHA ne engedd, hogy a trolloktól való félelem bármitől is visszatartson. Bártan vállald önmagad, azt, amit szeretsz, amiben hiszel. Hidd el lesz, aki értékelni fogja.

Ha hagytam volna, hogy a félelmeim irányítsanak, akkor ez a blog sosem született volna meg. Volt, aki nagyon féltett is, de én az első pillanattól kezdve úgy gondoltam, hogy ha azért nem indítom el a Glitter and Fat-et, mert félek a negatív kritikáktól, akkor hagynám, hogy azok az emberek győzzenek, akikkel amúgy a legkevésbé sem szabad foglalkoznom.

Eddig pedig csupa pozitív tapasztalatom volt. Annyi kedves üzenetet és bátorítást kaptam, amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam volna. Szóval itt egy pozitív példa. A trolloknak csak akkora a hatalma, mint amivel mi felruházzuk őket. Tehát, ha szarsz rájuk, akkor pont annyit is fognak érni. 😀