Mérni vagy nem mérni? Ez itt a kérdés!

Mindig is sajátos viszony fűzött a mérlegekhez. Volt, hogy az említésére is kirázott a hideg és igazából most is félek tőle. Gyerekkoromban többször is megszégyenítettek az iskolában, illetve az orvosi iskolai vizsgálatoknál, amikor mérlegre kellett állnom.

Arról már írtam nektek, hogy sok-sok évig tabuként kezeltem a túlsúlyom. Nem akartam róla beszélni, nem akartam tudomásul venni, azt meg végképp nem akartam, hogy mások a szájukra vegyenek vagy, hogy konkrét betekintést nyerjenek a túlsúlyom mértékébe.

Az iskolai mérlegelések viszont pont ezt a célomat hiúsították meg, hiszen itt mindig mindenki számára kiderült, hogy ki hány kiló, amikor egymás után mértek le minket, majd hangosan bediktálták az adatokat.

Rettegtem ezektől az alkalmaktól és ezt a félelmet felnőtt koromra is magammal cipeltem. Pedig már másként gondolkozok magamról. Reálisan látom magam, ismerem minden porcikámat, az összes „tökéletlenségem” és pozitív vonásomat. Nem vagyok elégedetlen magammal és nem szégyenkezek a túlsúlyom miatt. Mégis a mérleg parám megmaradt.

Aztán nemrég olvastam egy cikket a Revelist oldalán, ahol a bejegyzés írója azt részletezte, hogy miért is jó az, ha az ember megszabadul a mérlegétől. Olyan érvek szerepeltek a mérlegtelen életmód mellett, mint hogy az ember boldogabb lesz, ha nem méregeti magát folyamatosan, nem lesz rossz érzése, ha egy jó ízűt eszik a barátaival, bátrabban mer magának bevállalósabb ruhadarabokat venni és szabadabb lesz.

Volt, amiben igazat adtam az írónak. Sok olyan emberről hallottam már, sőt van is pár olyan ismerősöm, akik megszállottan mérik magukat. Akár naponta többször is. Minden gondolatuk a súlyuk körül jár. Ezek az extrém esetek, amik semmiképpen sem jók.

Persze vannak finomabban, árnyaltabb változatok is, amikor a mérlegelés nem napi szintű, de pont elég gyakori ahhoz, hogy az ember tetteinek jelentős részére pecsétet nyomjon a súlya.

Én nem akarok így élni, sőt nem is élek így. Viszont talán az is extrém, hogy az ember kidobja a mérlegét. Bármilyen nehéz is mérlegre állni néha azért szükséges, hogy ilyen szinten is tisztába kerüljön önmagával.

Nem azért, mert mérleg nélkül 20-30 kiló észrevétlenül felszalad az emberre. Szerintem ez hülyeség, bár a cikket kritizálók pont ezt hozták fel ellenérvnek. Nem gondolom, hogy egy extrémebb súlynövekedés észrevétlen maradhat. Sőt azt sem hiszem, hogy megáll a világ, ha csak szórványosan pattan rá az ember erre a kis numerikus önszembesítő eszközre, a köztes időszakban pedig nem stresszel a súlyán. Viszont én azért nem dobnám ki a mérlegemet.

Ti mit gondoltok a témáról? Mérni vagy nem mérni? Melyik a jobb?

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s