Az illedelmes lány, avagy mi a fenéért akarunk annyira megfelelni másoknak?

Mesénk hőse legyen most Rozi, mert nem akarok mindig magamról, vagy csak simán általánosságban írni. Bár Rozi én is lehetnék, meg igazából sok-sok ember, mert hősnőnk nincs egyedül a problémájával.

Rozi szorong. Mindenhol csak elvárásokkal találja szembe magát. Elvár a főnöke. Elvár a főnöke főnöke, meg a munkatársai. Elvárnak a szülei, a rokonai, a pasija, a barátai, a szomszédjai, az idegenek az utcán, a magazinok, a média, a társadalom… gyakorlatilag olyan, mintha az egész világ várna tőle valamit. Jobb teljesítményt, nagyobb alázatot, rugalmasságot, feláldozandó szabadidőt, több szeretetet, nagyobb figyelmet, pénzt, trendkövetést, normalitást, a hely átadását a buszon, alkalmazkodást, türelmet és mindehhez egy bárgyú vigyort.

Rozi meg teljesít. Szorong ugyan, de teljesít. A munkában majd meggebed, ha kell túlórázik, hétvégézik, lelkes (vagy legalábbis igyekszik), reggelente csinosra keni az arcát, a legújabb divatnak megfelelően öltözik, követi a frizura trendeket, nem eszik, ha a magazinok meghirdetik az „óh nagy strand szezon” előtti koplalást, vezeti a háztartást, dolgozik a kapcsolatán, a szüleinél jó kislány, a buszon illedelmesen átadja a helyét, nem üvölti le a tahó idegeneket az utcán, otthon csendben jár, hogy ne zavarja az alatta lakókat és ha másnak szüksége van rá, akkor félreteszi a saját igényeit.

Na, de miért?

Mondd Rozi, mi értelme van annak, amit csinálsz?

Miért akarsz mindenkinek megfelelni?

Szerethetsz bárkit. A munkád, a pasidat, a szüleidet, a munkatársaidat. Csináld úgy a dolgaidat, hogy nekik se legyen rossz, de elsősorban magadat nézd! A szüleid nem élhetik az életed és te sem élhetsz csak az ő elvárásaik alapján! Szeresd a barátod, de tudd, hogy hol a határ. Igenis, ő is fel tudja mosogatni maga után azt a pár edényt, néhanapján ki tud vasalni két inget, ha te nem érsz rá, és igazából az sem nagy elvárás, hogy magától besegítsen a háztartásba.

Néha mondhatod azt az állandó túlórára, hogy nem. Senki nem fogja megköszönni neked, hogy 8 óra helyett 10-12 órákat dolgozol. Senki nem fogja visszaadni az átdolgozott szombatokat vagy pótolni azokat a pillanatokat, amiket elszalasztasz az állandó hajtás miatt.

Ne tegyél mindenkinek szívességet! Tanulj meg nemet mondani! Mit érsz vele, hogy te vagy a „jóarc”, a szuper munkatárs, a pótolhatatlan, meg úgy általában a sok kedves jelzővel ellátott ember, ha közben te vagy az igás marha, akinek nincs élete?

Néha állj meg egy pillanatra. Nézd meg, hogy boldog vagy-e abban a szituációban, amiben éppen benne vagy. Gondolkozz el azon, hogy mi tenne igazán elégedetté és ne szégyelld magad azért, mert a neked tetsző utat választod!

Azért, mert magadra is gondolsz, még nem vagy önző! Azért, mert nem vagy szubmisszív, még nem vagy agresszív! És azért, mert nem vagy hülye, még nem leszel rosszindulatú!

Nevess, szeress, dolgozz, szórakozz! Mindezt pedig tedd a magad feltételei és igényei szerint!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s