A banán lányok, vagyis a zöldek, a sárgák és a túlérettek

Korábban írtam az avokádó srácokról. Úgy gondoltam, hogy nem lenne fair, ha a rólunk, nőkről nem írnék valami zöldséges/gyümölcsös hasonlattal megtarkított okosságot. Előre leszögezem, hogy ez csak egy kis szórakoztató irka-firka. Aki nem érzi magát banánnak, az ne is vegye magára a dolgot.

Miért vagyunk banánok?

Azért, mert mi is hasonlóan érünk, mint ez a csoda finom déli gyümölcs. Kislányokként és tinédzserekként éretlenek vagyunk, zöld banánok, akik egy felnőtt nő ígéretét hordozzák magukban. Aztán 18-20 évesen elkezdünk beérni, már nem vagyunk olyan zöldek, az évek múlásával pedig egyre szebb sárga árnyalatot öltünk. Sokan közülünk már ekkor megérnek a családalapításra. Van, akinek a családja ezt teljes mellszélességgel támogatja, másoknál a mama ájuldozik, a papa meg dühösen szívja a fogát a gyermekáldás, meg a házasság gondolatára, mert szerintük „ez a gyerek még nem is élt igazán”. Ebben a korban még nem elvárt, bár elfogadható, hogy az éppen sárga banán lány családot alapítson, de ugyanúgy az is belefér, hogy világot lássunk, vagy csak úgy a magunk kedvére tapasztaljuk az életet, tanuljunk vagy karriert építsünk. Ilyenkor még csak ritkán futunk bele a „Na mikor lesz már esküvő? Terveztek már az utódot?” vagy a még szomorúbb „Mikor találsz már valakit?” kérdésekbe. Sárga banánnak jó lenni! Gondtalan, szabad stádium ez.

Aztán megjelennek az első foltok a banánon. Igazából ez sem baj, hiszen a banán is akkor jó, akkor igazán érett, ha már kialakul rajta pár barna folt. Valahogy így van nálunk is nőknél. A 20-as éveink végére, illetve a 30-as éveink elejére általában egész jól megérünk. Túl vagyunk jó néhány csalódáson, nagy szerelmen, kipróbáltunk pár munkahelyet, esetleg valahol stabil hátteret alakítottunk ki magunknak, illetve ekkorra már ezt-azt láttunk a világból. Sokan ekkor vállalnak gyereket, ekkor házasodnak. Jó nekik, nem lesz belőlük túlérett banán. Mert hogy ettől valamennyire mindenki fél. Fél a kicsit pöttyös banán nő, meg fél a család is. Ilyenkor már megszokott a „Mikor lesz már valakid?”, „Mikor házasodtok már?”, „Mikor indul a baba projekt?” kérdések sora.

Az élet természetes rendje, hogy az ember családot alapítson, általában az is igaz, hogy mi nők vágyunk az utódokra. De mi van akkor, ha valaki ugyan testileg már egy barna foltos banánnak számít, lélekben viszont egy zöld főzőbanán szintjén mozog? Olyan nagy baj, ha valaki a túlérett korszakához közeledve alapít csak családot?

Szerintem nem baj, bár ezzel lehet vitatkozni. Néhány hete a rendkívül családcentrikus férfi kollégám tartott számomra kiselőadást a nők megtermékenyülési képességének és az életkornak az alakulásáról. Nagyon kedvelem a munkatársamat, sőt azt is tudom, hogy igaza volt azzal kapcsolatban, amit mondott, viszont mindennek ellenére kedvem lett volna hozzávágni a tűzőgépet, amikor közölte, hogy lassan kifutok az időből.

27 éves leszek, szóval nem gondolom, hogy teljesen igaza lenne. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni veletek, akkor meg kell valljam, hogy én még nem is tartom magam érettnek arra, hogy egy másik életért legyek felelős. Bár szeretnék egyszer gyereket, de az 5 éves tervemben még nincs benne a babázás. Nem hiszem, hogy a 30-as éveim elején még bármiről lekésnék, illetve akkor sem lennék szerintem kétségbeesve, ha csak az enyhén túlérett banán stádiumban jönne össze a gyerek.

Mindenki magának dönti el, hogy melyik társadalmi elvárásnak akar és tud megfelelni, és felesleges minden pillanatban a biológiai óránk ketyegését neszelnünk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s