Államvizsga frász

Ugyan már eltelt pár nap az államvizsgám óta, így lassan aktualitását veszti a dolog, mégis most egy ehhez kapcsolódó bejegyzést hoztam nektek. A tanulás közben nem sok időm volt az írásra, de azért nem hagytam fel teljesen a dologgal, és a felkészülés közben egy kis naplószerűséget vezettem. Ezt szeretném megmutatni nektek. Utólag azt gondolom, hogy túlspiláztam ezt az államvizsga dolgot, de ez valahol természetes is. Szerintem mindenki, aki készült már valamilyen fontos vizsgára átélt már hasonló élményeket, mint amikről most tőlem olvashattok. Minden további szócséplés nélkül itt jön a három hetes szenvedés élménybeszámolója.

Olyan sokat tanultam már az életemben, és sosem volt elég. Mindig jött valami új dolog, mindig többet akartam tudni, több akartam lenni, így most itt állok egy újabb államvizsga küszöbén. A következő három hét nem lesz sétagalopp, nem is igazán tudok most a bloggal foglalkozni, viszont úgy gondoltam, hogy megörökítem nektek a változatos szenvedéseimet. Így ma a felkészülés első napján túlesve elindítom a „szipi-szopi” naplóm, amit amennyire tudok rendszeresen vezetek majd, és ha túl vagyok ezen a fránya vizsgán, akkor nektek is megmutatok majd.

2015.12.29 Az első nap

Eljött ez a nap is. Sokáig tiltakoztam ellene, de már nem volt mit tenni, el kellett kezdenem a tanulást. Még tegnap megkértem anyukámat, hogy nyomtassa ki a tételeimet. 34 tétel? Mi az? Semmiség! Vagy mégsem? Mikor megláttam a kb. 500 oldalnyi anyagot, akkor kicsit átértékeltem az életem. Még sosem tűnt ennyire vonzónak a Start munkaprogram, vagy a közmunka.

Egy darabig csak néztem a tételeket, aztán egy nagy sóhaj kíséretében elkezdtem rendszerezni az előttem heverő papírhalmot. Minden lecsekkolt tételnél egyre nagyobb görcs lett a gyomromban, sőt az is kiderült, hogy három tétel még hiányzik, ami miatt még idegesebb lettem, mert még csak kicsit sem csengtek ismerősen a hiányzó tételek nevei.
Na de nem untatlak titeket a részletekkel. Még vagy három hiszti rohamom volt. Megkérdeztem anyuéktól, hogy nagy baj lesz-e, ha megbukok, aztán két tételt csak belegyömöszköltem az agyamba.

2015.12.31 Szilveszteri magolós mámor

Egy valamire jó ez a fránya államvizsga, méghozzá arra, hogy nem kell kifogásokat gyártanom, hogy miért nem megyek sehova szilveszterezni. Egyébként szeretek bulizni, de nekem még sosem volt egy normális szilveszterem, és egy idő után fel is adtam a dolgot. Szóval itthon vagyok, és tanulok. Egyetlen célom van ma a tanuláson kívül, hogy megmossam a hajam, mert nem vagyok hajlandó zsíros hajjal átmenni az újévbe, a mostani állás szerint pedig lassan elvisz az ÁNTSZ.

2016.01.01 Fél tőlem a családom

A mai nap egészen furcsa hangulatban telt. Már megtanultam 10 tételt, szóval örülnöm kellett volna, de helyette egész nap vérengző állat voltam. Tanulni se tudtam úgy, ahogy szerettem volna, meg már azt is elhatároztam, hogy megbukok. Aztán este átjött a nagynéném, és amikor megkérdezte, hogy hogy vagyok, akkor elkezdtem toporzékolva kiabálni, hogy SZARUL, ÉN MÁR NEM TUDOM EZT TOVÁBB CSINÁLNIIIIIII, MINDEN NAPOM SIVÁR, ÉS TUDOM, HOGY A HOLNAP SEM LESZ JOBB. Aztán magamra rántottam a szobám ajtaját, és kikiabáltam, hogy ne zavarjanak, mert TANUUUUULOK.

Anya pár óra múlva meg mert környékezni, és olyat mondott, amire sosem számítottam volna: „Ha nem megy, akkor nem kell leállamvizsgáznod, nem akarom, hogy tönkremenj a tanulásban!”

Erre tényleg nem számítottam, de gondolom megrémült anyu is a korábbi hisztimtől, én ugyanis, ha a tanulásról van szó nem szoktam ilyet csinálni. De mindenesetre ez arra jó volt, hogy kizökkentsen a mélypontomból, mert én ugyan éreztem, hogy megvan benne az erő, hogy levizsgázzak, viszont baromira frusztrált, hogy a környezetem nem így látja, és azt is tudtam, hogy ez csak az én hibám.

Egyébként este az is kiderült, hogy mi volt a „megszállott” állapotom oka. Megjött a menszeszem, és így már megnyugodtam, hogy nem bolondultam meg.

2016.01.03 Megy ez, mint az ágyba szarás

Már 16 tételt tudok! Kész a védéses prezim! Államvizsga? Mi az nekem?

2016.01.04 Jujjj de nagyon nem szeretem a konzulensem

A cím csak az érzelmeim finomított verziója. Két nap múlva védem meg a diplomadolgozatom, és a konzulensem nem enged úgy védeni, hogy ne hallaná élőben a prezentációm, így tehát holnap egy 10 perces előadás kedvéért be kell utaznom Debrecenben… még jó, hogy nincs más dolgom. 😀

2016.01.05 Mindennek van oka

A prezivel kapcsolatban igazam volt, tényleg 10 percet vett igénybe az előadás, meg lettem dicsérve és már jöhettem is. Aztán úgy voltam vele, hogy ha már így is úgyis elmegy a fél napom az utazással, akkor egy-két óra csavargás már nem oszt, nem szoroz. Úgy hiányzott már Debrecen, és olyan jó volt végre kicsit a városban csatangolni. Még a szakadó hó, meg a baromi hideg sem zavart. Nézelődtem a boltokban, sétáltam a főutcán, és forró csokit ittam az egyik kedvenc helyemen, csak annyi volt a baj, hogy nagyon, nagyon nem akartam hazajönni, de muszáj volt.

2016.01.07 Az apokalipszis után

Van a családunkban egy besorolás, amit a rossz napokra alkalmazunk. A kaka, a fos és a kaka-fos. A kaka, az egy átlagosan kellemetlen nap megfelelője. A fos az, amikor már eléggé ég az ember háza, a kaka-fos pedig akkor használjuk, ha a szar lavinaként zúdul az emberre. Na, nekem tegnap extra kaka-fos napom volt. Vagyis inkább csak a délután sült el balul. Délelőtt lement a védés, ami ötös lett, aztán még egy kis shoppingolást is megengedtünk magunknak anyuval, aki volt olyan kedves és bevitt Debrecenbe. Aztán Böszörményben volt egy kis elintéznivalója anyának, így egyedül maradtam a kocsiban, és úgy gondoltam, hogy lecsekkolom az üzeneteimet. Hát kár volt! Ugyanis várt egy email a tanulmányi osztálytól, hogy holnap zárják a neptunt (a rendszer ahova a tárgyaink vannak bejegyezve), és nekem nincs aláírva a munkavédelem elnevezésű tárgyam, és holnapig írassam alá xy tanár úrral. A történetnek annyi az előzménye, hogy én ezt a „tárgyat” már teljesítettem, csak volt egy kis adminisztrációs probléma, és így nem lett elfogadva a tárgy, ezért megint külön fel kellett vennem. Megbeszéltem a tanulmányi osztályon, hogy nekem nem kell semmit csinálni, el fogják fogadni, mert tudják, hogy teljesítettem. Erre jön egy ilyen üzenet. Ekkor még nem is estem pánikba, viszont felhívtam egy illetékes tanáromat és, amit kaptam, azt nem tettem zsebre. Lényegében azt mondta, hogy hülye vagyok, ő nem tud segíteni, és ha ezt holnap nem intézem el, akkor nem kapok diplomát, de ő abban sem biztos, hogy ezt a tárgyat valaki aláírja nekem most.

Ekkor hangos robajjal dőltem össze. Még rajtam kívül egy ember érintett volt a problémában, de őt nem értem el, és gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy kihez forduljak. Aztán persze mikor anyu meghallotta a dolgot, akkor ő is rendesen kiborult. Úgy haragudott, hogy rám sem nézett. Nagyon kellemes volt. DE szerencsére még aznap sikerült megoldanom a dolgot, és mit ahogy nálam lenni szokott utólag kiderült, hogy nem is volt nagy cucc az egész, csak én fújtam fel, mert egy hatalmas drámakirálynő vagyok!

A sok bőgésnek – illetve a bánatomban elfogyasztott bornak – meg az az eredménye, hogy ma itt ülök mint egy másnapos zombi, és veszett módon tikkel a szemem.

Jajj igen, ezt nem is mondtam, az idegességem már pár napja vissza-vissza térő tikkelésben nyilvánul meg, ami a tegnapi nap után folyamatossá vált. Imádlak egyetem! ❤

2016.01.10 Tikkelés

Szerintem le fogom vágni az alsó szemhéjam! Ha ez így marad, akkor már nem csak én leszek a kövér csaj, hanem a kövér és tikkelős csaj. Isteni! Egyébként sok minden nem történt az utóbbi napokban, azon kívül, hogy tanulok, és óránként csekkolom, hogy tikkel-e még a szemem.

A válasz mindig az, hogy igen, szóval lassan fel is hagyhatnék az állandó vizsgálatokkal. A tételekkel jó haladok, bár van egy amitől nagyon félek, több mint fél óra csak az, hogy elmondjam a rövidített változatot, és ráadásul még nem is teljes az anyag. Most kaptam még pár kiegészítést a tanáromtól, szóval most üvölt a Spice Girls a fülembe, és néhány krokodil könnycsepp kíséretében tételt dolgozok.

2016.01.13 Tikkelés helyett ciszta

A jó hír az, hogy végre elmúlt a tikkelésem, a rossz meg az, hogy van egy cisztám, ami időről időre előjön, főleg ha stresszes vagyok, így holnap irány a sebészet.

2016.01.14 Auuu

Megjártam a sebészetet. No comment!

2016.01.17 Ki van beszarva?

Én! Holnap államvizsgázok. Szerencsére flottul tudom az összes tételt, ami egy igazi csoda, mert egészen tegnapig azt hittem, hogy igazából nem tudok semmit, aztán valahogy csak belemászott a tudás a fejembe. Viszont kiderült, hogy egy nagyon brutális bizottságba kerültem. Az elnöktől minden épeszű egyetemista retteg. Beszéltem az egyik tanárommal, és mikor megtudta, hogy kinél vizsgázok a következő tanácsot adta nekem: „Bármi történik, ne kezdj el sírni! Úgy van ez, hogy ha xy látja, hogy valakit a porba tud döngölni, akkor meg is teszi. Ne sírj, bármit is mond majd!”.

Mondjuk úgy, hogy egy icipicit rettegek. De csak egy icipicit…

2016.01.19 Ez BESZOPTAD Bogi! Vagy mégse?

Nem lövök le poént, ha most leírom, hogy ötös lett az államvizsgám, már itthon vagyok, egy hosszú alvás után megkönnyebbülten és boldogan, de azért elég kemény nap volt a tegnapi. Reggel egy fél szem nyugtatóval és egy hasfogóval kezdetem a napot. Vagyis csak reménykedtem benne, hogy hasfogó volt, mert csak a táskámból előhalásztam valamit, aminek a doboza már régen nem volt meg, és amiről csak egy gyenge tipp alapján sejtettem, hogy hasfogó lehet. Utólag teljes mértékben beigazolódott, hogy az volt…

A Debrecen felé út kényelmetlenül, és feszengve telt. Már korábban kifejtettem anyának, hogy lehet, hogy félúton visítva kiugrok a kocsiból, és berohanok a mezőre. Nem mondom, hogy komolyan vett, de azért szemmel voltam tartva, az biztos. 😀

Miután beértünk összefutottam egy másik kedvelt tanárommal, aki miután elmondtam, hogy kinél vizsgázott annyit mondott, hogy ezt beszoptad Bogi. De azért megnyugtatott, hogy buktatni nem nagyon szoktak. Magamban lemondóan csak egy „úhh de faszát” motyogtam el, és bemásztam az oroszlán barlangjába. Aztán jött több óra várakozás, ücsörgés, és idegeskedés. A kilencedik voltam, így azt gondoltam, hogy ha a hetedik ember bemegy, akkor majd szépen átcserélem a kényelmes csizmámat az elegáns kis cipőmre, és megszabadulok az alkalomhoz egyáltalán nem illő kardigánomtól, amit csak azért vettem fel, hogy ne fagyjak meg a kis ruhámba. Viszont elszámoltam magam, hamarabb hívtak be, így nem volt időm az átöltözésre. Annyira bepánikoltam, hogy hirtelen semmit nem találtam a táskámban, és még tételt is elfelejtettem húzni.

Aztán végül csak kellett tételt húznom, és nem meglepő módon kihúztam a két leghosszabb tételt, ami az egész tételsorban benne volt, köztük pedig ott volt a rémálom tételem is, amit a Spice Girls-ös sírós estén dolgoztam át.
Szerencsére valami átkattant az agyamban. Hallottam, hogy az előttem lévő emberekkel, hogy kiabált a bizottság, és eldöntöttem, hogy tök mindegy mi lesz, én most odateszem magam, de úgy, mint még soha. Szerencsém volt, már a diplomadolgozatom perezentációja is tetszett a bizottságnak, és a tételeknél is minden szuperül ment, így mikor már kiléptem a teremből tudtam, hogy bezsebeltem az ötösömet, szóval az eredmény hirdetésnél már nem is izgultam, csak boldogan konstatáltam, hogy megszereztem a második diplomámat is.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s