Nagy szív, kicsi agy. Mi is ez? Az abszolút balfácánság tuti receptje.

Lehet, hogy ez egy kicsit erős megfogalmazás, de az mindenképen igaz, hogy a két dolog együtt veszélyes kombinációt alkot. Mit értek nagy szív, és kis agy alatt. Azt, amikor az ember megfontolatlanul tálcán kínálja a szívét másoknak. Ilyen esetben nem kell csodálkozni, ha néha a tálcán kínált szív kicsit megmarcangolva kerül vissza a gazdájához.

Mostanában tanulom meg, hogy szeretni ésszel szabad, így ez a bejegyzés egy teljesen aktuális kihívásomról szól. Gyakran előfordult már, hogy problémáim voltak az emberi kapcsolataimban, olyan értelemben, hogy azt érzetem túl sokat adok magamból, de keveset kapok vissza. Alapvetően jellemző rám, hogy nagyon nyitott vagyok, meg jószívű, meg igazán tudok szeretni. Ez egy szinten tök jó, nem is kell nagyon magyaráznom, hogy miért. Szeretem, hogy ilyen a természetem, de azért van a dolognak árnyoldala is. Ez pedig az előbb említett marcangolás.

Szeretni valakit – teljesen mindegy, hogy milyen jellegű kapcsolatról van szó – mindig kockázatos. Az is biztos, hogy senki nem szeret megsérülni. Így ebből akár azt a következtetést is levonhatnám, hogy akkor nem kell másokat szeretni, tessék mindenkinek jól bezárkózni, meg el kell zárni az összes érzésünket. Sajnos, vannak, akik tényleg erre a következtetésre jutnak egy-egy nagyobb érzelmi megrázkódtatás után, és ezzel rengeteg pozitív dologtól meg is fosztják magukat. Én viszont amondó vagyok, hogy lehet szeretni, sőt kell, hogy az ember szeressen másokat, de mindezt ésszel kell tenni.

Számomra az „ésszel szeretés” azt jelenti, hogy a másokhoz fűződő viszonyomban jelentős szerepet kell kapnia a racionalitásnak. Tudnom kell kritikusan ránézni egy-egy kapcsolatomra és feltenni azt a kérdést, hogy miért is jó ez nekem, vagy mit is kapok én ettől az egésztől.

Ez elég számító módon hangzik. Bennem is felmerült a kérdés, hogy akkor nincs is feltétlen szeretet. De van. Viszont ezen a címen nem kell magából érzelmi áldozatot csinálni az embernek. Igenis mindenkinek szüksége van arra, hogy töltekezzen pozitív energiákból, szeretetből, megbecsülésből, és a boldogságból. Töltekezni pedig csak egy egészséges, mindkét fél részéről tisztességesen működtetett kapcsolatból lehet.

Lehet kifogásokat találni a másik fél viselkedésére, hogy miért nem tesz bele annyit a dologba, mint ami elvárható lenne. Vannak olyan esetek, amikor tényleg van érthető magyarázat. Viszont túlnyomó többségben ez csak önámítás, amire szépen lassan rá is ébred mindenki, aki ilyen helyzetbe került. Kiderül, hogy szarból próbált várat építeni. Ekkor jellemzően már a marcangolt szív szindróma is kialakult, és mehet a kukába az egész kapcsolat, vagy már tudatosan folytatódhat a kínlódás.


Ezzel ellentétben, ha szembe tudunk nézni azzal a helyzettel, hogy a kapcsolatban, ami nekünk olyan fontos, a másik fél csak fél gőzzel dolgozik, akkor még sok irányban el lehet mozdítani a helyzetet. Az egyik opció az, hogy beszélünk a másik féllel, és egy mindet tisztázó beszélgetés során új lapot kezdünk. Ez nem biztos, hogy célravezető, de fontos megadni ezt az esélyt a kapcsolatnak. A másik opció, hogy mi magunk „csavarjuk le” a szeretetünk „hangerejét”. Tudni kell néha hátrálni pár lépést, átértékelni a dolgokat, vagy akár kicsit lentebb helyezni a kapcsolatot a prioritáslistánkon. Ilyen módon megmarad a kötődés a másik féllel, de már nem lesz olyan szoros. Van visszaút, de az esetleges marcangolástól kellő távolságba kerülünk.

Van az a speciális eset, amikor nem távolságot kell generálni, hanem az erőviszonyokat kell egymáshoz közelíteni. Az egyik ismerősöm évekkel ezelőtt azt mondta nekem, hogy minden kapcsolatban van egy uralkodó és egy kiszolgáló személy. Vagyis valaki mindig dominánsabb lesz a kapcsolatban. Sokáig ezt nem hittem el, mert szerintem nem így kellene működni egy egészséges viszonynak, de minél többet látok a világból, és minél többet tapasztalok meg, annál inkább igazat kell adnom ennek az ismerősömnek. Valaki mindig erősebb, valaki mindig jobban kötődik, többet tűr, és kevesebbet kap.

Hogyan lehet az erőviszonyokat egymáshoz közelíteni? Nos, ez egy remek kérdés. Még én is keresem rá a választ, de a kulcs szerintem ragaszkodás, és az illúziók csökkentése lehet. Ha az ember nem tart tőle, hogy elveszítheti a másikat, ha nem ragaszkodik görcsösen a kapcsolathoz, és tudja, hogy az ő elégedettsége, meg kiegyensúlyozottsága többet ér, mint egy olyan kötelék megtartása, amit lehet, hogy csak az ő izzadtságos munkája, meg az igényeinek az elnyomása tart össze, akkor bátrabban ki tud majd állni magáért. Hangot mer adni az igényeinek, a másik pedig ezt vagy elfogadja, és akkor az erőviszonyok kiegyenlítődnek, vagy, ha nem fogadja el, akkor meg kár is volt annyi energiát belefektetni a dologba.

És persze van az az opció, amikor meg kell szelektálni az embernek a környezetét. Igenis van az a kapcsolat, amire nincs szükség, mert nem ad csak elvesz, és nem épít, csak rombol, de azt folyamatosan.

Szóval, ha megvan a felismerés, akkor sok lehetőség áll előttünk. Hogyan lehet felismerni, hogy a másik fél nem teszi magát oda eléggé? Szerintem ezt mindenki érzi. Ha már a gondolat felmerül, akkor igazából elég egyértelmű a helyzet. De azért ajánlok nektek egy kis tesztet. Borzalmasan egyszerű, de csak azoknak ajánlom, akik nem félnek szembenézni a valósággal. Szokták mondani, hogy csak olyan kérést tegyél fel, aminek a válaszát el tudod viselni. Szóval ez mindenki mérlegelje saját magának.

A teszt egyébként annyi, hogy kérd meg a másikat, hogy mondjon, vagy írjon rólad néhány olyan dolgot, ami miatt fontos vagy számára. Lehet adni gondolkozási időt is, mert nem mindenki tud azonnal ilyen dolgokról beszélni. Nagyon fontos viszont, hogy ne adjatok semmiféle más támpontot. Nem kell megmondani, hogy hány jellemzőt szeretnétek hallani, vagy, hogy milyen jellegű dolgokat fogadnátok szívesen.

Már az is sokat elárul, hogy ki az, aki egyáltalán hajlandó ilyesmivel foglalkozni. A következő árulkodó dolog a lista hossza. Nem kell azért egy lapnyi felsorolásra számtani, főleg, ha egy pasi csinálja a listát. Viszont az nem mindegy, hogy egy-két dolog jut eszébe a másiknak, vagy azért akad jó néhány pozitív dolog abban a felsorolásban.

És, ami a legfontosabb, az nem meglelő módon a tartalom. Milyen jellegű tulajdonságokat sorolt fel? Hozzád kötődnek, és rólad szólnak, vagy inkább olyan dolgok, amik a másik fél kapcsolaton belüli kényelmét szolgálják?

Szerintem ez egy nagyon jó kis teszt. Sokat elárul, és akár meg is adhatja e kezdőlökést annak, hogy helyén lehessen kezelni egy-egy kapcsolatot.

Ennek ellenére messzemenő következtéseket nem kell levonni. Lehet, hogy csak valaki béna az ilyen dolgokban. Viszont a jelekre figyelni kell, és ha egy helyzet kedvezőtlenül alakul, akkor azt fel kell ismerni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s