Rázós Karácsonyok

Számomra a Karácsony az év legkedvesebb ünnepe, ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy az amerikai filmekből ismert tökéletes családi idillt még sosem tapasztaltam meg az év ezen napjaiban. Egy darabig talán vágytam rá, hogy egyszer majd lesz egy vita-, és balesetmentes ünnepünk, de mostanra rájöttem, hogy nem is lennének ezek az alkalmak annyira különlegesek, ha a rázós élményeink kimaradnának. Ebben a bejegyzésben összeszedtem nektek néhány igazán emlékezetes ünnepi félresiklást, amik szerintem nem csak viccesek, de arra is jók, hogy lássátok, hogy minden családban lehet bibi a Karácsony során.

1. Az előkészületek, alias imádjuk a konyhát

A Karácsony a nagy evések időszaka. Ehhez pedig persze napokon keresztül sütni, főzni kell. Már önmagában ez is egy stresszes dolog lenne, de ha még extra kihívások tarkítják a főzős napokat, na akkor garantált a hiszti. Szerintem a legtöbb magyar családnál alap, hogy Karácsonykor van bejgli is a süti kínálatban. Nincs ez nálunk sem másként. Mondjuk, én abszolút tudnám hanyagolni ezt a bejgli dolgot, mert sosem szerettem, de hát anyuék ragaszkodnak hozzá, így évről évre elkészül nálunk is ez a hagyományos finomság. Sokáig a nagymamám sütötte a bejglit az egész családnak, de egy idő után anya külön utakra lépett. Csak éppen a bejgli receptje nem volt még túl kifinomult a kezdetekben, így akadtak problémák a kivitelezés során. A legemlékezetesebb baki az volt, amikor annyira ragadt a bejgli tésztája, hogy anya nem tudta feltekerni azt, így végül centiről centire lapogatta össze a tésztát egy spatula segítségével. Ez a művelet több órát, jó pár flash dance mozdulattal tarkított hiszti rohamot és egy durván fagyos légkört vont maga után.

Azóta már sokat finomodott anyu receptje, de amikor látom, hogy elkezdi feltekerni a bejglit, akkor inkább reflexből bevonulok a szobámba, és magamra zárom az ajtót.

Persze nem csak anya tud remekelni a konyhában. Én még csak pár éve főzök olyan módon, hogy az már mérvadónak számítana, így, amikor néhány éve elkészítettem egy Jamie Oliver féle csokis pitét a karácsonyi családi vacsorára, akkor az igazán nagy teljesítmény volt. A kivitelezéssel még nem is volt gond, csak éppen már nem volt hely a hűtőben, így miután kihűlt a pite lefóliáztam és kitettem az erkélyre. Arra, ami a fólia leszedését követően fogadott abszolút nem számítottam, ugyanis a süteményemnek pontosan a mértani közepén egy hatalmas légy földi maradványait találtam. Szép halál csokiba fulladni, ezt elismerem, de azért elég bánatos voltam, amikor az édesszájú légy meg a saját hülyeségem miatt dobhattam ki a sütimet.

2. Az Atya, a Fiú meg a Főtt Tojás

A családunk női tagjai reformátusok, és bár nem vagyunk igazán hitbuzgók, mégis vannak olyan alkalmak, amikor mindenképpen elmegyünk a templomba. Az egyik ilyen alkalom a karácsonyi istentisztelet volt sok-sok éven át. Viszont, ameddig számunkra fontosak voltak ezek a templomi események, addig a családunk férfi tagjai évről évre végigszenvedték az egészet. Ennek pedig az volt az oka, hogy a hatalmas templomunkban nem volt modern fűtőrendszer, csupán a padok alatt helyeztek el fűtőcsöveket, és gyakorlatilag a padfűtésen keresztül szerették volna felmelegíteni az egész templomot. Nyilván ez esélytelen volt, viszont az éveken át tartó próbálkozás maradandó nyomot hagyott mindannyiunkban. Főleg a fiúk emlékeznek rossz szájízzel a Dózsa-féle izzó székekre, de mi lányok is elég kellemetlen perceket éltünk át. Én fél óra után általában az énekeskönyvemre ülve próbáltam az elviselhetetlen meleg ellen védekezni, illetve annyi volt a szerencsénk, hogy ezeken az istentiszteleteken ha éneklünk, akkor az esetek 90%-ban fel kell állni. Szerintem a fiúkat ez mentette meg a maradandó sérülésektől.

pants-on-fire-cropped-proto-tmr-home___featured_image

3. Olaszok és Grincsek

A listámnak ez a tétele talán nem is olyan vicces, de elég életszerű. Igazán temperamentumos családba születtem. Anyukámnak három lánytestvére van, akik az évek során többet balhéztak, mint egy széteső félben lévő rock zenekar tagjai. Ahogy pedig elértem a tinédzser kort én is csatlakoztam a bajos csajok klubjához. Anyukámmal éveken keresztül az volt a bevált karácsonyi rituálénk, hogy Szenteste a családi vacsora előtt minden évben iszonyatosan összevesztünk, majd persze egy adag duzzogás után látványosan kibékültünk. Szerencsére ezt a korszakunkat már lezártuk, így ma már csak az éppen aktuális Grincsek ronthatják el a hangulatot a családi vacsoránál. Ha nagy a család, akkor óhatatlan, hogy nem mindenki érkezik felhőtlen hangulatban a közös ünneplésre, de szerencsére az Karácsony hangulata még a legnagyobb duzzogásokat is el tudja törölni egy idő után.

4. Menj a francba Baby Born

Sok-sok félresiklást éltünk már meg családi szinten az ajándékozás terén, de a kedvenc történetem az unokatestvéremhez kötődik. Összesen két gyerek volt a családban, így általában mindketten megkaptuk a szívünk vágyát, ha egy minimális gyermeki terrort alkalmaztunk a családtagokon. Olyan 5-6 éves lehetett az unokatesóm, amikor még a csapból is a Baby Born reklámok folytak, így nem is csoda, hogy Bius is szemet vetett, az „élethű” játék babára. Karácsonykor olyan izgalommal várta az ajándékát, hogy egy falatot sem tudott enni, viszont sajnos végül nem szólt akkorát az ajándék, mint amire mindenki számított. Vagyis, de nagyot szólt, és éppen ez volt a baj.

Az unokatestvérem mindig is rosszul volt a nagyon hangos dolgoktól, így amikor a Baby Born baba elkezdett teli torokból üvölteni, akkor Bius zokogva menekülőre fogta a figurát. Egy darabig próbáltuk összebarátkoztatni az unokatestvéremet és a babáját, de végül a szeparáció mellett döntöttünk. A Baby Born szegény nagymamámnak jutott, aki ugyan szíve szerint a földhöz vágta volna a kikapcsolhatatlan, visító műanyag darabot, de helyette hősiesen pesztrálta, meg etette a család „új tagját”.

5. A véremet adtam érted

Végül még egy történet. Baki még akkor is csúszhat az ünnepbe, ha már lement a vacsi, és odaadtuk az ajándékokat is. Kati nagynénémnek régen egy Chau Chau-ja volt. Döni egy nagyon békés, enyhén ugyan mindig csipás, de igazán szerethető kutyus volt. Sosem gondoltuk, hogy egyszer kijön belőle a vadállat, de amikor a nagymamámnál találkozott az ott élő macska populációval, akkor bizony elszabadult a pokol. Én persze rögtön a cicák segítségére siettem, felkaptam az egyik kis kedvencem a vállamra, hogy Döni fogaitól távol tartsam, de az ember nem mindig várhat jót a jótett helyében. A cica ugyanis annyira meg volt rémülve, hogy bemászott a felsőm alá, végigszabdalta a hátam, és tovább menekült az ablak felé. Persze volt nagy sírás a részemről, aztán még anya is leszidott, hogy miért voltam ilyen kis hülye, majd anya és Kati is összevesztek, ezután pedig már mindenki veszekedett, persze hamar kibékültünk, és így utólag már ez a történet is vicces.

Szóval a karácsony nem tökéletes. Veszekedünk, elrontunk egy-egy fogást, és néha a legjobb szándékunk ellenére is rossz ajándékot veszünk. Viszont nem attól szép ez az ünnep, hogy minden tökéletes körülötte, hanem attól, hogy miután kidobtuk az elrontott süteményt, letöröltük magunkról a vért, felszárítottuk a könnyeinket, és kioltottuk az égő nadrágunkat ott vár egy család, akikkel nagyon jót tudunk nevetni a saját szerencsétlenségünkön. Majd miután kivihogtuk magunkat körbeálljuk a karácsonyfát és még egyszer elénekeljük a „Kis karácsony- nagy karácsonyt” miközben idétlenül kalimpálunk a csillagszóróinkkal, és azon ügyködünk, hogy ne égessük ki a szőnyeget.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s