Nem is olyan rossz ez a Csernus doki

Dr. Csernus Imre sose volt szimpatikus számomra. Sőt! Ó, hányszor haragudtam már rá, amikor például a tévében darabokra szedett valakit. Általában egy idő után el is kapcsoltam, annyira nem bírtam nézni mások mélységes megaláztatását. Szerintem, ha eddig választanom kellett volna, hogy kivel legyek összezárva egy fél órára, vele, vagy mondjuk egy habzó szájú német juhász kutyával, akkor inkább a biztos seggharapást választottam volna, mint őt. Mégis egy útkereső pillanatomban a kezembe vettem az egyik könyvét, és azóta meglepően sokat változott a véleményem vele kapcsolatban.

Nem mondom, hogy „puszi pajtások” lennénk. Hogy is lehetnénk? Nem ismerjük egymást, meg, ha ismernénk, akkor se hiszem, hogy klappolnának a nézeteink, de az biztos, hogy nagyon tetszett mind A nő, mind pedig A férfi című könyve.

Éppen megint úgy döntöttem, hogy én igazán nem értem a férfiakat, amikor megláttam a lakótársam polcán Csernus doki pasikról szóló könyvét. Nekem sem kellett több, rögtön elkunyeráltam a könyvet, és azonnal neki is veselkedtem. Ha a könyvvel kapcsolatos kezdeti elvárásaimhoz ragaszkodtam volna, akkor most azt mondanám, hogy csalódtam benne, de nem így van. Ez nem egy férfi kisokos! Igen, a férfiakról szól, és volt is pár „aha” élményem, de magamról is baromi sokat tanultam olvasás közben.

Aztán persze értelemszerűen a nőt is elolvastam. Az már kicsit más élmény volt. A férfi olvasásánál azért jobban el tudtam vonatkoztatni magamtól, hiszen nem vagyok pasi, de a nőkről szóló könyvnél már nem volt meg ez a biztonsági határvonal. Magamra vettem, megsértődtem, átértékeltem, megemésztettem, és most megpróbálom a mindennapi életemben hasznosítani az olvasottakat.

Csak, hogy lássátok nem üres duma mindaz, amit eddig leírtam megemlítek pár példát a könyvből, ami nagy hatással volt rám.

Az önbizalom

Az egyik fontos dolog, amit megtanultam Csernus könyveiből, az az önbizalom fejlesztés. Mitől lesz az embernek önbizalma? Számomra eddig ez egy olyan kérdés volt, amire nem igen tudtam volna értelmes választ adni. Valószínűleg azt mondtam volna, hogy az élet apró monumentumaitól, meg a sikerélményektől nőhet az önbizalom. Nem is jártam volna nagyon messze, de azért így még nem teljes a kép.

Dr. Csernus szerint az önbizalma akkor nőhet az embernek, ha olyan feladatokat állít maga elé, amik igazi kihívást jelentenek számra. Az tök jó, ha vannak az életünkben olyan dolgok, amiket könnyedén meg tudunk oldani, de ezek egy idő után rutinná válnak, nem jelentenek nehézséget, így a megoldásuk sem jár sikerélménnyel. Ezzel ellentétben egy nehéz feladat igazi önbizalom növekedést eredményezhet. És mi van, ha nem jön össze a dolog? Az se olyan nagy tragédia, már legalábbis abban az esetben, ha mi mindent megteszünk a sikerért, mert akkor legalább tiszta marad a lelkiismeretünk.

Mostanában igyekszem olyan feladatokat magam elé állítani, amik tényleg kihívást jelentenek a számomra. Illetve azt sem engedem, hogy mások oldjanak helyettem egy-egy dolgot. Persze néha kell a segítség, de ha túlságosan másra támaszkodik az ember, akkor az is csorbíthatja az önbizalmát. Szóval én, ha tehetem, akkor megpróbálok „nagylányként” viselkedni, és magam vívom meg a csatáimat.

Felnőtt nő

Ugye milyen jó volt gyereknek lenni? Persze, amikor gyerek voltam, akkor felnőtt akartam lenni, mióta meg felnőtt vagyok már számtalanszor visszasírtam a gyerekkorom. Csak éppen ez így nincs jól. Egy gyereket nem hívunk nőnek, ez egyértelmű. Vajon az az ember, aki érzelmileg és felelősség terén nem tud felnőni nevezhető nőnek? Csernus szerint nem, és szerintem igaza van. Így most igyekszem érzelmileg is felnőni.

Hát ez olyan, mint az apám

Nem bízom a férfiakban. Ez sosem volt nagy újdonság a számomra. Azt is tudtam, hogy ebben a bizalmatlanságban nagy szerepe van annak, hogy milyen ember a genetikai apám, hogy hogyan viselkedett velünk, és milyen nehéz helyzetben hagyta az anyukámat. Szóval ezt tudtam, de abba sose gondoltam bele, hogy a rossz választásaimnak is ehhez lehet köze. Ebben most sem vagyok tökéletesen biztos, hiszen egy könyv elolvasása nem tett pszichológussá, de azért mindenesetre elgondolkoztató a dolog.

Több példát most nem is hoznék. Szerintem érdemes elolvasni ezeket a könyveket. Jobb nem lesz tőle senki élte, maximum csak akkor, ha az olvasottakat a gyakorlatban is kamatoztatja, de kezdetnek az olvasás is jó!

És most már a német juhász kutya helyett Csernust választanám, ami szerintem igazi fokmérője a könyvek szuper mivoltának. 😀

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s