It’s hard out here for a bitch

Milyen igaza van Lily Allen-nek. Néha tényleg baromi nehéz nőnek lenni. Én most nem fogok belemenni a szokásos témába, hogy túl sok teher nehezedik ránk, hogy létezik az a bizonyos kettős mérce, vagy, hogy biztos milyen nehéz helytállni a munka, meg a család mellett. Az utóbbiról már csak azért sem írhatok, mert még nincs tapasztalatom a témában, a többi dolgot meg azért nem boncolgatnám, mert erről már olyan sokan, meg olyan sokat beszéltek, hogy szerintem nekem nem kell.

De van valami más, amin mostanában sokat gondolkoztam méghozzá azon, hogy vajon mi nők, nem nehezítjük-e meg a saját dolgunkat. Igazából nem volt ez egy nagy fejtörő, villámgyorsan megvolt a válasz, hogy de, igen, méghozzá nem is kicsit. Tele van az internet motiváló képekkel, meg idézetekkel arról, hogy hogyan kellene élnünk, mit kellene ennünk, hogyan kellene stílusosan szórakoznunk stb. Ezzel nincs is baj, ha valaki csak inspirációként tekint ezekre a dolgokra. De ha tényleg hiszünk benne, hogy ezek a képek egy-egy valós életet mutatnak, nem pedig csak egy jól elkapott pillanatot, na, akkor az már komoly önértékelésbeli problémákat okozhatnak.

A legnagyobb lelki guruk is lehetnek depisek, nincs olyan ember, aki minden nap ráérne királyi reggeliket sütögetni magának, a reggeli szelfik sosem friss csipával készülnek, a szuper pozitív és lelkesítő lányok is tudnak úgy káromkodni, mint a kalózok, és nem is biztos, hogy mindig olyan nagyon pozitívak, nem csak a pórnép bagózik és egy görbe este nem biztos, hogy egyenértékű egy Szex és New York stílusú koktélozással.

Összeszedtem pár dolgot, amiben az én életem nagymértékben eltér attól, amit sokszor az interneten látok. A különbség szembetűnő, de nem biztos, hogy nekem a rosszabb.

1. Az ébredés
469162-33e18c5c-4f18-11e4-b38f-929a0c2afa78

Reggel nem mosolygósan és szefli készen pattanok ki az ágyból. Egy kis terrorista seggfej vagyok, akit szerintem 9 óra előtt még senki nem látott soha mosolyogni. A hajam kb. így néz ki:

Pánikszerűen próbálok magamból embert faragni, mert már megint elaludtam, ennek eredményeként pedig a hajvasalás során vagy a fél fülemet kapom le a 230 fokos vasalóval, vagy cuki kis Harry Potter jeleket tolok a homlokomra.

2. A királyi reggeli

905-recipe-detail-daf4c1d4d1342463fe0e71cefa207797

Reggel nem 6 szem áfonyával, frissen sült gofrival és 100%-os narancslével indítom a napot. Nem is reggelizek, csak az irodában, ahol nagy eséllyel három napos, kissé égetett zabos palacsintát eszek, ami a táskámban úgy összenyomódott, hogy már-már zabkásának nevezhető, nem is palacsintának.

3. A pihenés

osz1

Ha délután hazaérek, egy vágyam van, hogy letépjem magamról a melltartóm.

Lemosom a sminkem, összefogom a hajam, felveszek egy ezer éves bemelegítőt, meg valami idióta mintájú felsőt, néha pedig, hogy még látványosabban divatos legyek felkapom a hatalmas pink mamuszszerű zoknimat. És IMÁDOM, nekem a pihenés egyenlő az abszolút kényelemmel. Ha valaki azt látná bármikor az életemben, hogy térdzokniban egy toboz, meg egy mini tök mellett „pihenek”, akkor azonnal vágjon nyakon, mert nem ez az igazi élet.

4. Az edzés

Bar-Refaeli-dressed-black-pink-her-morning-workout

Majdnem így nézek ki edzés közben. Majdnem, kivéve a masszív izzadást, a mosoly hiányát, és azt a kétségbeesett igyekezetet, ami belőlem sugárzik… Egy ideje már eljárok a terembe, de inkább magamhoz hasonló, izzadt, elszánt és önmagukkal harcoló nőket látok –kortól függetlenül – mint mosolygós fitnessbarbikat.

5. A vásárlás

Imádok shoppingolni. Főleg, ha pénzem is van rá… De még ha minden optimális, akkor sem az a dísztáskákat és magas sarkú cipőben vihorászva masírozó cicamica vagyok. Kényelmesen öltözök, hiszen a nagyüzemi vásárlás sokszor felér egy kardióval. 10 ruha felpróbálása után már a hajam sem olyan patent, mint a nap elején. Délutánra pedig jellemzően már úgy vánszorgunk a legjobb barátnőmmel, mint két mamóka, így a boldog masírozás is kimarad.

Lenne még jó néhány példám, de nem akarlak titeket untatni. A lényeg az, hogy nézzetek kritikusan arra, amit a médiában, vagy a közösségi oldalakon láttok. A valós élet néha annyira nem fennkölt, de pont ettől szép. Én nagyon szeretem a zabos palacsintást evő, izzadós, fülleégetős, reggel elalvós furcsa kis életem, és ha ettől nem vagyok az a tipikus menő csaj, akkor ám legyen! 😀

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s