Mennyit ér egy 600 forintos ruha?

Az Alvilági turizmus elnevezésű bejegyzésemből már tudhatjátok, hogy új vizekre eveztem a turizás területén. Megismerkedtem az olcsóbb, de mégis minőségi és egyedi ruhákat értékesítő turkálók világával. Na de azért itt sem minden habos torta. Olyan élményben volt részem, amit feltétlenül meg kell veletek osztanom, ugyanis én magam napokra a hatása alá kerültem.

Ezeknél a turiknál, ahova mostanában járok, úgy működik az árucsere, hogy a hét elején teljesen új áruval indítanak az üzletek, majd napról napra egy bizonyos előre meghatározott időpontban kitesznek még valamennyi új árut. A helyzet az, hogy én eddig sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget az árucserének, nekem a turizás egy „próba szerencse” dolog, vagyis kedvtől függően beugrok egy teljesen random időpontban, és ha találok valamit, akkor elégedetten távozok, ha meg nem, akkor kicsit frusztráltabban. De ennyi.

Viszont nem mindenki van így ezzel. Persze tudtam én, hogy van, akit lázba hoz az új szajré gondolta, de amit valamelyik szerdán tapasztaltam a Mega Turiban, arra nincsenek szavak. Az árucsere háromkor van, ilyenkor a vásárlóknak meg kell állnia a bolt elején és csak akkor mehetnek be, amikor az eladók mindent kipakoltak. Ezzel én egyébként nem voltam tisztában, így amikor odaértem 3 óra 2 percre a turihoz, akkor enyhe sokként ért a bolt bejáratában szorongó, kb. 30 nőből álló izgatott tömeg. Egy ideig csak értetlenül nézegettem, hogy most mi van…

De aztán megláttam az árucserét hirdető táblát, és összeraktam a képet. Ezután csatlakozott hozzám egy hasonlóan tapasztalatlan fiatal nő, és ezután már együtt gyönyörködtünk a vérszomjas asszonyok tömegében. A beszélgetőpartneremmel mindketten elgondolkoztunk, hogy akkor mi most hazamegyünk, de aztán a kíváncsiságunk győzött, látni akartuk a végkifejletet, és bizony érdemes volt várni.

Ahogy teltek a percek a tömeg egyre izgatottabbá vált, volt, aki már fel is vette a futókra jellemző start pozíciót – és ezt halálosan komolyan mondom – azok, akikbe a legtöbb versenyszellem szorult felkészültek a futásra. Közben persze mindenki azt figyelte, hogy hova teszik az eladók az új árut, hogy majd célirányosan oda lehessen futni.

Aztán mintha egy startpisztoly dörrent volna el, az egyik eladó elkiáltotta magát, hogy LEHET JÖNNI, és a tömeg vágtázva megindult. Mire beléptem a boltba volt, aki már a saját súlyának kétszeresét kitevő ruhamennyiséggel sprintelt az üzletben található egyetlen tükör elé, hogy ott válogathasson.

A csajszi, akivel elkezdtem beszélgetni ekkor jelentette be, hogy ő úgy tudja, hogy itt már volt kéztörés is egy-egy ruha miatt. Na, erre kicsit elsápadtam, de nem mentem haza. Miért nem? Mert rájöttem, hogy ha máskor nem is, de most bizony előnyt jelent a kövérségem. Szétnéztem a társaságban, és senki nem volt akkora, mint én, így én a kartörés félelme nélkül nyugodtan tudtam válogatni, meg mulatni a saját zsákmányukat féltő nőkön.

A legjobb egy anyuka és a lánya volt, akik szó szerint hadiszállást építettek ki a tükör előtt. Az egyikük mindig őrködött, a másik meg ölre hordta az új cuccokat. Természetesen, ha valaki a ruháik közelébe akart menni, akkor „mi ezt már kiválogattuk” felkiáltással elhajtották a betolakodót.

Miután szétnéztem a Mega Turiban elnéztem még a Maxi Turiba is. Ötletes nevek, igaz? 😀
Itt nem volt olyan tömeg, és elég nyugodt volt a hangulat, de a falon található „Az eladóknak nem feladata a vásárlók vitás ügyeinek rendezése” tábla arról árulkodott, hogy azért oda is járnak balhés csajok.

Tudom, hogy kicsit gúnyosra sikeresett ennek a bejegyzésnek a hangvétele. Nem akarok én senkit bántani. Az élet bizonyos területein bennem is megvan ez a fajta vérszomjas versenyszellem. Igazából csak érdekességként osztottam meg veletek ezt, meg, azért mert számomra nagyon elgondolkoztató élmény volt, amit a turiban láttam. Ez is egyfajta versenyhelyzet volt, csak itt mondjuk nem medálokat vagy érmeket osztottak, hanem 600 forintos ruhákat, és bizony meg ismét meg kellett állapítanom, hogy milyen furcsa is az emberi természet.

Reklámok

Mennyit ér egy 600 forintos ruha?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én a bejegyzésben említett turi hétfoi nyitásakor tapasztaltam hasonlót de en sarkon fordultam és ott is hagytam a tomeget. Tudom butaság de mélyen felháborít az emberek viselkedése. Képesek egymást felborítani, vállfákat torni. Ez nagyon kiábrándító számomra. Igazi turi fanatikusként bennem is megvan a versenyszellem, de azért van az a bizonyos határ… Egyébként imádom a turis bejegyzéseid, még, még, még! 🙂

    Kedvelik 1 személy

  2. Teljesen igazad van! Tényleg elég kiábrándító, de ennek ellenére szeretem ezeket a helyeket (nyugis napokon). 😀 Jön még turis bejegyzés, ma is jó sok új szerzeménnyel tértem haza 😀

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s