Anya, én akkor komppal megyek hazaaaaa…

DSCF3943

A minap csalás „áldozata” lettem. Talán nem ez a legalkalmasabb kifejezés, mivel különösebben nem viselt meg a dolog, de azért azt el kell ismernem, hogy kicsit neheztelek magamra és a csalóra a történtek miatt. Az érdekesség kedvéért leírom, hogy mi történt. Illetve azért is, mert nem én voltam az első, akit hasonló módon átvágtak, szóval remélem, hogy valakit meg tudok kímélni, egy ilyen élménytől ezzel a bejegyzéssel.

A konditeremből baktattam haza hulla fáradtan, két szatyorral, meg két másik táskával, amit ide-oda aggattam magamra. Egy vágyam volt, hogy letegyem a fenekem valami puha tárgyra, így nem is nagyon figyeltem a környezetemre. De az feltűnt, amikor elment mellettem egy fiatal férfi, aki éppen azt mondta- jó hangosan -, hogy „ Anya, én akkor komppal megyek hazaaaa, vagy nem is tudom. Ó majd kitalálok valamit. Várj, van egy ötletem!”. Ekkor már pár méterre jártam, de a férfi utánam szólt. Azt mondta, hogy szeretne tőlem segítséget kérni. Nyugodjak meg, nem hajléktalan, nem is akar semmi rosszat. Csak nagy bajba került, és nem tudja, hogy mit csináljon. A SPAR-ban dolgozik, ment volna haza, de kiszakadt a táskája és elhagyta a pénztárcáját. Szeretne hazajutni, de nincs miből. A busz 915 forintba kerül, és neki még szüksége lenne 720 forintra. Nagyon szégyelli magát, meg ó de nagyon ciki, viszont ő most szeretne tőlem egy kis pénzt kérni.

A helyzet az, hogy már ekkor tudtam olyan 99%-os biztossággal, hogy én most át leszek verve, mert körülbelül egy fél éve a környékemen lévő kisboltostól pont így kért valaki pénzt. A történet is szinte teljesen ugyanaz volt, a „Kiszakadt táska és a drága busz” első epizódját nem velem forgatták.

Ennek ellenére egy icipici hang azt mondogatta bennem, hogy lehet véletlen egybeesés a dolog, és előfordulhat, hogy a srácnak tényleg a buszra kell a pénz. Szóval végül győzött az 1%-os bizonytalanság, és adtam 500 forintot. És ekkor követte el az első hibáját a fickó. Tovább mondta a történetét. Elmondta, hogy Hajdúnánási. Én is Hajdúnánási vagyok, tudom, hogy mennyibe kerül egy buszjegy, és az nem 915 forint. Ráadásul ekkor már biztossá vált, hogy a boltos meg én is ugyanazt a terkót hallgattuk meg.

Ezen a ponton én már csak szabadulni akartam, de a csaló még mindig csak mondta a szépen kitalált történetét. Sőt azt is mondta, hogy megadja a számát, keressem, majd találkozzunk és visszaadja a pénzem, ha gondolom. Mondtam neki, hogy nem kell. Búcsúzóul még elkapta a kezem, hogy megrázza, ezzel kifejezve az elismerését az emberséges tettem iránt. Na, hát én már ezt a pofátlanság csúcsának tartottam, szóval füstölögve elvágtáztam.

Bementem a boltba, ahol kiderült, hogy ugyanarról az emberről van szó, és ráadásul soha nem vitte be a pénzt a boltosnak. Ezután nem volt mást tenni, hazamentem és közben dühöngtem. Haragudtam magamra, meg haragudtam a csalóra is.

Végül a rossz érzésem elpárolgott. 500 forint nem olyan hatalmas összeg, költöttem el már nagyobb hülyeségre több pénzt is. Az meg, hogy ilyen puding lelkű vagyok… hát ez ilyen. Ráadásul tényleg azt gondolom, hogy éppen lehetett volna valós is a szituáció. Hasonló helyzetben én is örülnék, ha valaki segítene nekem. Szóval nekem ebből nem az a következtetés, hogy ha valaki segítségért fordul hozzám, akkor azt az embert automatikus el fogom hajtani.

A történetben az a szomorú számomra, hogy egyrészt egy olyan szituációt használt fel a csaló a kuncsorgásra, ami amúgy bárkivel előfordulhat, és lehet, hogy az ilyen emberek miatt nem kapnak segítséget azok, aki tényleg rászorulnának.

A másik dolog, ami szintén szomorú és egyben megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik így definiálják a munkát. Szerintem az ilyen pofi előadáshoz nem kis felkészülés kell, és ezt az energiát felhasználva akár normális és legális tevékenységet is végezhetne a mindig szakadt táskájú pasi. Ráadásul azt sem tartom egészségesnek, hogy valaki egész nap rója az utcát, és mikor hol játssza el az áldozatot. Ki akarna egész nap elveszett, szerencsétlen, és kétségbeesett emberként tetszelegni mások előtt? Szerintem ennél bármilyen munka jobb! Tehát összességében kicsit sajnálom is a pasit. Az előadásért meg le a kalappal, szerintem szakmát tévesztett.

Nektek is azt javaslom, hogy ne forduljatok el mindenkitől, aki segítséget kér, de ha ezt egy kicsit dadogós, kb. 170 magas, szőkésbarna hajú, piros szakadt Fila táskás fiatalember teszi, akkor mondjátok meg neki, hogy inkább menjen el dolgozni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s