Sült zöld paradicsom

Sajátos gyerekkorom volt. Anyukámnak három lánytestvére van, szerintem mindhárman megrögzött romantikus alkatok, főleg az édesanyám és a nagynéném, Kati. Köztük egyébként is nagyon szoros a kapcsolat, így nem csoda, hogy kisebb koromban az időnk jelentős részét anyuval Katinál töltöttük, vagy éppen ő jött át hozzánk. Ezeknek a látogatásoknak az emléke még mindig élénken él az emlékeimben, mint ahogy azoknak a filmeknek az emléke is, amiket ilyenkor közösen néztünk.

Tipikus romantikus dolgok voltak ezek, mint például a Büszkeség és balítélet, amit szerintem évente háromszor-négyszer is megnéztünk (a sorozat négy részes, és minden rész négy órás…). A másik nagy kedvenc a Sült zöld paradicsom volt, amit akkoriban talán annyira nem értettem, csak szerettem a hangulatát, de ma már még inkább tudom értékelni a történetet.

Nemrég egy kisebb karrier válságban szenvedtem. Azon nyávogtam, hogy itt vagyok 26 évesen, és még nem tudok felmutatni olyan eredményt, mint amit megálmodtam magamnak. Ekkor anyukám a kezembe nyomta a Sült zöld paradicsomot, és rám parancsolt, hogy olvassam el. Utólag azt mondhatom, hogy nagyon jól tette, mert a könyv hatására kicsit átértékeltem azt, hogy érdemes-e ilyen fiatalon leírni az életet. Nem, a válasz az, hogy abszolút nem. 40, 50 sőt 60 évesen is lehet új dolgokba vágni, és akkor is érhet el hatalmas sikereket az ember.

Na de picit előre szaladtam. Szóval a könyv beszélgetések sorozatából épül fel, ami a 86 éves idősek otthonában élő Mrs. Cleo és a negyvenes éveiben járó, enyhén túlsúlyos, változókori depresszióban szenvedő EvelynCouch között zajlik le. Mrs.Cleo visszakalauzolja Evelyn-t a 30-as évekbe, és elmeséli a saját, illetve a barátainak és családjának a történetét.

A legdominánsabb szerepet Idgie és Ruth története kapja, akik egy párt alkotnak, és közösen nevelik Ruth kisfiát, illetve működtetik a Feltételes megálló kávézót. De persze nem csak őket ismerhetjük meg a könyvben. Minden szereplő más-más tanulsággal szolgál. Közben pedig olyan, mint ha mi is ott lennénk a 30-as évek Amerikájában.

A könyv morbid humornak sincs híján. Nem szeretnék lelőni egy poént sem, de gyenge gyomrúaknak talán nem ez a legjobb olvasmány. Mivel én amúgy is elég sötét lelkületű vagyok, vagy legalábbis humor tekintetében mindenképpen, ezért még hetekkel az olvasás után is elnevettem magam, ha eszembe jutott egy-két részlet a könyvből.

De számomra ez a könyv nem csak szórakoztató volt, hanem nagyon tanulságos is. Kicsit magamra ismertem Evelyn-ben, és, mint ahogy ő is, úgy én is sokat tanultam Mrs. Cleo történeteiből.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s