A kicsi temetővirág

Szeretem az Yves Rocher márkát, sok terméket is vásároltam már tőlük, és általában elégedett is szoktam lenni. Egy baj van, mégpedig az, hogy valamiért sosem tudom kimondani a márka nevét rendesen. Más márkánál nem igazán szoktam így járni, de mikor az Yves Rocher-ről van szó, mindig valami hülyeséget mondok. Szóval ennek a bejegyzésnek az az alattomos célja, hogy végre tudatosítsam magamban a cég nevét.

Amúgy nem, meg nem is ez a lényeg, az a fontos, hogy kedvelem ezeket a termékeket, és ezt a környezetem is nagyon jól tudja, így nem is csodálkoztam, amikor névnapomra az egyik kedves ismerősömtől Yves Rocher sampont és balzsamot kaptam.

Mindkét termék legalább 95%-ban bio, semmi – mostanában divatosan – károsnak ítélt alapanyagot nem tartalmaz, és tényleg szuper lesz tőlük a hajam. A balzsam elméletileg hajegyenesítő hatású, és két napos egyenességet ígér. Az a helyzet, hogy az én hajam az ilyen kis fenyegetéseken csak kacagni tud, ugyanis sokszor a 220 fokos hajvasaló is csak nehezen viszi a rakoncátlan tincseimet. Ennek ellenére tényleg jó a balzsam, nagyon kellemes a textúrája, könnyen eloszlatható, és sokkal fényesebb, meg puhább tőle a hajam.

A samponnal nem vagyok 100%-osan megelégedve. Szerintem elég büdös, bár ez csak az én véleményem. Alapvetően nem szeretem a zöld illatokat, ez meg kifejezetten az. Margarétás…pfff. Hajmosás után kicsit úgy érzem magam, mint egy bánatos temetővirág, de mire megszárad a hajam, az illat is eltűnik, és marad a selymes, puha és sokáig friss haj.