5 dolog, amit a túlsúlyom által tanultam meg

Mióta az eszemet tudom kövér vagyok. Sok árnyoldala van annak, ha az ember nem átlagos. Valahogy mi, emberek nehezen fogadjuk el azt, ha valami más, és sok mindent az átlag emberek elvásásaihoz szabunk, nem figyelve arra, hogy ezzel megnehezítjük egy-egy szűkebb csoport életét. Nekem sem csupa öröm nap, mint nap megküzdenem bizonyos – a kövérségemhez kapcsolódó – akadályokkal, viszont mindennek két oldala van. Elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen hatással van a túlsúlyom a személyiségemre, hogy mit tanultam a kövérségemnek köszönhetően. Nem azt mondom, hogy ezek a dolgok biztos, hogy nem lennének rám jellemzőek, ha vékony lennék, de igenis azt gondolom, hogy a „másságom” hatással van arra, ahogy az élethez és másokhoz viszonyulok.

 

1. A türelem nélkülözhetetlen

Alapvetően nem jellemző rám a türelem. Szeretek mindent azonnal megkapni, elintézni, kimondani, viszont van egy terület, ahol tudom, hogy teljesen mások a játékszabályok, mint ahogy azt alapestben megszoktam. Ez a terület pedig a vásárlás. Melyik duci lány ne ismerné azt a helyzetet, hogy van pénze, de nem tudja mire elkölteni?

Sokszor látom, hogy a külföldi –angol, vagy amerikai – lányok panaszkodnak amiatt, hogy nincs elegendő választék nagyméretű ruhákból. Egy szinten igazuk van, ha a normálméretű ruhák választékával hasonlítom össze a nagyméretű ruhák választékát, akkor el kell ismerni, hogy még van hova fejlődni. De azért néha eszembe jut, hogy ha a külföldi választék szűkös a számukra, akkor vajon mit szólnának, ha Magyarországon kellene egy normális ruhatárat kialakítaniuk… az angol vagy amerikai választékhoz képest nálunk még elég spártaiak a körülmények.

Én emiatt egyébként nem vagyok szomorú, szeretek vásárolni, nem bánom,ha sokszor el kell mennem nézelődni ahhoz, hogy végül megtaláljam a számomra megfelelő ruhadarabokat. Kicsit úgy tekintek a vásárlásra, mint a vadászatra, vagy mintha csatába indulnék. Sosem tudom,hogy mi lesz a végkimenetel, az is lehet,hogy győzök- több szuper ruhával térek haza -, de az sem ritka,hogy vesztesen kullogok haza. Viszont az sem keserít el, ha nem találok egy-egy alkalommal semmit. Szerintem túlsúlyosan is lehet – vagyonok elköltése nélkül is – divatosan öltözni, a lényeg az, hogy elég kitartó és türelmes legyen az ember.

 

2. Néha el kell engedni a dolgokat

Ez nagyon sok mindenre igaz, de most maradjunk a vásárlás példájánál. Sokszor mondják, hogy lehetetlenek nincsenek… hmm, dehogynem. Például lehetetlen, hogy belepréseljem a seggem egy átlagos méretű farmerbe, vagy bármilyen más ruhába. Néha előfordul, hogy megtalálom az álmaim ruháját, és minden klappol, kivéve a méretet.

 

Ilyenkor három lehetőség áll az ember előtt. Ki lehet borulni….

Bár szerintem ez tök felesleges. A másik lehetőség egy hibás döntés, ami nem más, mint a szűk ruha megvásárlása. Már én is beleestem ebbe a hibába, de tapasztalt róka lévén most már olyan ruhát nem veszek meg, ami nem jó rám azzal a felkiáltással, hogy majd belefogyok, mert ha mégsem jön össze a terv, akkor feleslegesen dobtam ki a pénzem, plusz egy olyan ruha lóg majd a szekrényemben, ami csak a helyet foglalja.

És a legjobb opció ilyen esetben az elengedés, ami azon az elképzelésen alapul, hogy találok én még szebb ruhát, amiben nem nézek ki úgy, mint egy fűzőbe préselt húsgolyó.

 

3. A kis gőzelem is nagy öröm

Éreztétek már úgy, hogy túlsúlyosan kicsit jobban meg kell küzdeni mindenért? Nyilván nem csak a túlsúlyos emberekre igaz, de ránk is vonatkozik az, hogy bizony jó rendesen meg kell dolgoznunk mindenért, legyen ez akár elismerés, dicséret, elfogadás, egy kedves bók stb. Szerintem emiatt jobban is tudom értékelni, ha valami jó dolog történik az életemben, vagy ha leküzdök egy-egy akadályt. Ha elég gyorsan tudok futni, és elérem a buszom, vagy ha olyan jól nézek ki, hogy a legtöbb ismerősöm megdicsér, és utánam fordulnak az utcán, vagy ha kinézek egy csinos ruhát, ami még a méretemben is van, azok mind-mind hatalmas pozitív töltetet adnak számomra.

4. A más nem rossz

Szeretem azt, hogy elfogadó vagyok. Bízok benne, hogy az elfogadás nem csak a kövérségem miatt alakult ki bennem, és amúgy sem lennék egy orbitális szűk látókörű seggfej, aki mindenkit, aki kicsit más, mint ő lenéz. Az viszont lehet, hogy ha nem lennék túlsúlyos, nem tudnám beleélni magam annyira azoknak a helyzetébe, akik nem átlagosak. Így, hogy tudom milyen kicsit másnak lenni, azt is látom, hogy ez egyáltalán nem baj, sőt ettől érdekes a világ.

5. Tojni mások véleményére

A megfelelési kényszer sokszor fojtogatja az embert. Olyan sok kimondott vagy ki nem mondott elvárás terhel bennünket, de egyáltalán nem biztos, hogy mindennek meg kell felelni. Miért is kellene? Már megtanultam, hogy nem kell, hogy mindenki szeressen, vagy, hogy elfogadjon. Nem érdekel, hogy mit gondol rólam például egy olyan ember, akihez amúgy semmi közöm. Nyilván, ha valami negatív kritikát kapok, akkor az én agyam is eldurran és magamban a lenti kép játszódik le.

De ezeket hamar lerendezem, mivel tudom, hogy az számít, hogy magamnak és a saját magam által felállított elvárásoknak megfeleljek. Minden más meg le van tojva.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s